Házi kenyér májpástétommal

Nem minden nap áll szándékomban két dolgot leírni, mint az előző és ebben a posztban is teszem, de úgy gondolom, ez a két dolog mindenképpen együtt jár.

Házikenyeret sütni számomra nagyon nagy élmény volt, és nem mintha annyira bonyolult vagy komplikált lett volna az egész. A májpástétom csak a "hab volt a tortán", amivel a ropogós, fissensült kenyér illatát meg kellett koronázni. Na, itt jegyzem meg, hogy nem feltétlenül diétás, ugye, de szerintem nem is mindig a diétás étel készítése a cél.

A kenyeret pataki tálban, vagy római tálban sütöttem, nagyon szép, ropogósra sült a héja kivül, belül pedig átpuhult. A legnagyobb buktatót nekem a sütő okozta, mivel sok helyen úgy találtam meg, hogy ennyi és ennyi fokon ennyi és ennyi ideig, vagy gáztűzhely esetén ennyire és ennyire csavarva stb. Tapasztalataim alapján mindegyik sütő más és más erősségű, a gáz minőségétől is nagyon függ, amennyiben gázsütő - szóval ki kell sajnos tapasztalni. Viszont kb 3 sütés alatt ez megoldható, kell egy gyengébben átsült és egy odaégetett verzió is, hogy rájöjjön az ember, mikor hogy jó a kenyérnek.

Mindenek előtt, a római tálat vízbeáztatni! Legalább 30-40 percet, de minél többet, annál jobb. Amennyiben nem áztatjuk vízbe, a sütő forróságában elrepedhet. Valahol olvastam, hogy egy hölgy pataki tálat használt, majd betette a mosatlan közé, a férje pedig elmosogatott - teleengedte a kagylót mosogatószeres vízzel, és hagyta, hogy ázzon fél órát az egész, hogy könnyebb legyen elmosni. Na, ez nagyon nem jó módszer, mert a pataki tál megszívja magát a mosószeres vízzel, és utána gyakorlatilag már dobhatjuk ki a tálat. Mosogatószeres vízbe semmiképp ne áztassuk a római tálat :)

Hozzávalók:

70 dkg liszt

3-4 csapott kiskanál cukor

4 kanál (oliva) olaj - főleg az aromája miatt, ha nincs otthon, akkor persze megteszi a sima napraforgóolaj is

5 mokkáskanál só

2-3 dl víz (itt általában szükséges a 4 dl is, viszont a liszt minőségétől is függ, hogy mennyit vesz fel, ezért inkább utánpótlok, ha szükséges)

20 dkg élesztő

A vizet kicsit meglangyosítom, beleteszem a cukrot, felfuttatom benne az élesztőt. A lisztet elmorzsolom az olajjal és a sóval, majd összegyúrom az egészet a cukros-élesztős vízzel. Ennek a receptnek (számomra) az előnye, hogy nem kell órákig gyúrni, az olaj miatt miután homogén lett az egész, gond nélkül elválik a kezemtől és a táltól. Ekkor meleg helyre teszem kelni - itt megint jön a találgatás, hogy mennyi ideig. Függ a hely hőfokától, az élesztő minőségétől, a perui gazdasági helyzettől. Nekem 20 percctől másfél óráig is eltart, de a lényeg, hogy kb kétszeresére dagadjon. Kiveszem, átgyúrom kicsit, és ekkor már a pataki tálba teszem vissza még egy keveset kelni, sütőpapírra általában. A tetejét be szoktam vagdosni, valahogy így:

Lefedem, és hideg (!) sütőbe teszem sülni. Maximum lángon - na itt jön a kinek-hogy-sikerül tipusú tapasztalat - 40 percig sütöm, kiveszem, hideg vízzel megkenem a héját, leveszem a tetejét, visszateszem, és addig sütöm, amíg aranybarna nem lesz:

Óvatosan kiveszem a római tálból és konyharuhába csavarom, hogy lassan, egyenletesen hűljön ki. Tádááámm!

Na, nézzük a májpástétomot!

Hozzávalók:

két nagy fej hagyma (vöröshagyma vagy fehérhagyma)

fél kg máj

tejföl (attól függően, hogy mennyire szeretnénk krémesre, kb 4-5 kanál elég szokott lenni)

fűszerek (ajánlom a sót, fehér borsot és oregánót)

A májat apró darabokra vágom és serpenyőben megsütöm.

 A hagymát is felkockázom:

Majd szintén megpárolom kevés olajon, nem pirítom, csak amíg puha, üveges nem lesz:

Turmixba teszem a hagymát is és a májat is, hozzáadom a fűszereket és a tejfölt - fontos, hogy a fűszereket cask sütés után adjuk hozzá, mivel másképp a máj megkeményedik.

Majd jön a legjobb része - a tálalás. Ajánlom házikolbásszal és sajttal (diétázók azt hiszem most kaptak infarktust, vagy legalábbis visítva menekülnek), de akkor is isteni finom: