Ribizlit szereztem be, igaz csak elég kis mennyiségben, de így is elég volt egy szörp elkészítéséhez. Kb negyed kiló ribizlit szedtem meg egy néhány szem pöszmétét (kb 15-20 dekánnyit) - a pöszmétét máshol köszmétének vagy egresnek is nevezik, én gyerekként pöszmétének ismertem, amikor még anyu mutatta, hogy milyen savanykás íze van a még éretlen gyümölcsnek. Fura, hogy savanyúan nagyon szerettem, de amint egy kicsit besárgult, narancssárgává vált és megédesedett, már nem kellett. Most valahol a köztes állapotában találtam rá, kicsit édesedett de még savanykás volt, szedtem abból is pár szemet.
A ribizlit megmostam, megtisztítottam a szárától, és kb annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepte. Adtam hozzá 10 dkg cukrot és a gázra tettem, lassú főzésre ítélve, néha-néha megkevertem. Amikor a ribizliszemek szétfőttek kissé, levettem a tűzről és szűrőn átpaszíroztam.
Ennek a módszernek az az előnye, hogy ilyen meleg időben, mint mostanában ami van (35 fok felett), eláll pár napig a hűtőben, míg a nyers változatával (csak átpaszírozni a gyümölcsöt, esetleg édesíteni) jártam úgy párszor, hogy 2-3 nap után még a hűtőben is elkezdett forrni, pláne, ha valaki éjszakára elfelejtette visszatenni. Hátránya viszont, hogy egyes fontos vitaminok nagy része, mint pl a C vitamin, a főzéssel lebomlik, tehát kicsit veszít az "értékéből" a cucc.
Az egrest csak egyszerűen megtakarítottam a szárától és a maradék bibétől, alaposan megmostam, kettévágtam minden szemet. Kb 5 dkg cukorral és 5 dkg mézzel édesítettem (de ajánlatos megkóstolni, mert a cukor és méz édességi foka változó), majd felöntöttem 2,5 dl vízzel, és addig főztem, amig be nem sűrűsödött. Persze, senki ne várja, hogy olyan kemény lekvárt kapjunk belőle, mint az a szilvalekvár amit a nagymamánk kibont novemberben és februárban rátalál kiszáradva (már a lekvár lenne kiszáradva, nem a nagymama...), viszont én megelégedtem a kocsonyás, zselés állagú lekvárral is.
Mivel kis mennyiségben készült ebben az esetben is, nem került üvegne és tartósítva sem lett, egy egyszerű műanyag edénybe került, majd a hűtőbe, lassanként elfogyik, ahogy telnek a napok.
No comments:
Post a Comment